A Férfi és a Nő

A Férfi és a Nő beavatási útja (szakrális férfi és szakrális nő restart)

 A Férfi ezt mondja most a Nőnek, az EGYnek: "Szeretlek. Mindig szerettelek. Próbáltalak elfelejteni, de nem ment. Próbáltam máshoz rohanni, próbáltam elhitetni magammal, hogy te nem létezel. Nem sikerült. Bennem vagy, mélyen, kitéphetetlenül, örökké. Feladtalak, mert azt hittem, nem szeretsz, hiszen nem mondtad... akkor még nem tudtam, hogy pusztán büszke voltál... Mindent félreértettem, amit mondtál, írtál és tettél. Eltaszítottalak, és volt, hogy te taszítottál el... annyiszor álltam a kapudban, de nem vettél észre... csak egy lépés kellett volna, hogy kilépjek az árnyékból, de tudtam, még nem tehetem meg. Az idő elmélyítette a szerelmet bennem, de félek még egy kicsit. Engedd meg nekem, hogy féljek, hogy még egy kicsit tobzódjak a saját fájdalmamban, amit neked okoztam és amit magamnak. Engedd meg, hogy akkor lépjek be az életedbe, amikor már tudom, hogy nem rohanok el tőled újra. Nem akarom, hogy minden elvesszen, mégegyszer nem élném túl. Tudom, hogy vársz és ez nem könnyíti meg a helyzetemet, de mégis, arra kérlek: bízz bennem. Ott leszek, és szeretni foglak minden nap, egyre jobban és jobban. Tudom, hogy te vagy az élet, a folytatás, a fény. Tudom, hogy tiszta vagy, erős és nekem a leggyönyörűbb, az igazi nő. Mégis, hagyd, hogy mindent én mondjak ki először, mert ha kimondom, felvállalom előtted is. Tudom, ha belépek az ajtódon, az életem örökre megváltozik, Tudom, ha átölellek, többé nem engedlek majd el. Várd ki, kérlek. Minden nap egyre fényesebb, egyre szebb, mert visszaadtad nekem az erőmet, és rájöttem, az én erőm benned van, a te erőd pedig bennem. "

 A Nő ezt mondja most a Férfinek, az EGYnek: "Szeretlek. Szívem minden tiszteletével, odaadásával várlak. Minden gondolatom körbeölel téged, és tudván tudom, hogy megérkezel hozzám. Nem tiltakozom, nem támasztok már szélsőséges érzelmi hullámokat. Nem játszmázom és nem tagadok semmit. Amit érzek, azt tudod, és nem állítok falakat eléd, nem teszlek ki felesleges kihívásnak. Engem elérni, az a kihívás Neked - nem én vagyok a kihívásod, hanem önmagad legyőzése - és akkor hazaérkezel. Új otthont teremtettem Neked, melyet betöltöttem nőiségem tüzével és vágyával, mindenhol ott van az illatom, ha belépsz, érezni fogod - és azt is, tőlem nem kell félned. Nem forgatom ki a sebezhető szívedet a helyéről, hanem óvatosan két kezembe fogom, ápolom és szeretem, tiszteletben tartalak téged. Addig is szeretlek, amíg meg nem érkezel, és azután is szeretni foglak, hogy itt vagy, és ha majd újra hibázunk, kijavítjuk. Beengedlek téged az életembe és az otthonomba, a szívembe és a testembe, a tudatomba és a hitem benned végtelen."