Sosincs késő

Néha szomorúan tapasztalom, hogy milyen sokan menekülnek egy fájdalom megélése és feldolgozása elől valamibe amivel elterelik a figyelmüket, ezzel pedig csak lehasítják magukban, bebetonozzák és megkérgesítik magukat.

Azt hiszik akkor nincs. Nem törődnek vele, nem figyelnek befelé.

Nem veszik észre, hogy az életük egy mókuskerék, egy beszürkült hétköznap.

Sokan a munkába menekülnek és észre sem veszik, hogy másból sem áll az életük. Nem mernek Önmagukkal eltölteni egyetlen percet sem, mert akkor be kellene vallaniuk maguknak, hogy boldogtalanok

Sokat mondom, hogy tanulni és fejlődni jöttünk ide.

Sosincs késő leülni és csendben elmerülni magunkban. Mert az, amire nem figyelsz, akkor is ott van benned, rezeg, és hidd el előbb-utóbb felszínre fog törni.

Önmagunk megismerése, fejlődése olyan mint a  hagyma. Rétegenként haladunk befelé, de minden réteg levétele rengeteg fájdalommal jár amibe bele kell állni és feloldani, mert csak úgy lehet tovább haladni.

Ha nem oldod fel akkor betonozod, lefixálod és nem tudsz tovább menni.

Az a tapasztalatom, hogy ezek a rétegek egyre nagyobb fájdalmakat hoznak hisz egyre mélyebbre jutottuk Önmagunkban.

Nem tartozol senkinek elszámolással csak magadnak. Ha nem vagy hajlandó szembenézni magaddal akkor ezeket az elvarratlan szálakat viszed magaddal a következő életedbe is és hidd el,  ha ez boldogtalan és nincs magadban  ERŐ és HIT  akkor a következő életed még nehezebb lesz.

Bízom benne, hogy TE aki olvassa az írásom, tudod, hogy nem csak ez az egyetlen életünk és a fizikai testünk halálával semmilyen megváltást nem fogunk kapni.

Minden tettünknek következménye van.

Ha nem fogadod el akkor is!!!!!

Ha hajlandó vagy fejlődni akkor egyre magasabbra jutsz és amit fel tudsz oldani magadban az levet rólad rétegeket és egyre közelebb kerülsz  MAGADHOZ.

Ehhez viszont bátorság kell, bele kell fektetned az időd és az energiád magadba.

Minden félelmeddel szembenézni és minden életterületed megvizsgálni őszintén. Nem a szenvedés a végső célunk hanem a boldogság. De a boldogsághoz vezető út kemény önismerettel, őszinteséggel ( magunknak )

elvonulásokkal, és fájdalmakkal van kikövezve. Amiket oldani kell.

Így jutsz egyre magasabbra és minden levetett hagymahéj egy magasabb szintre juttat. Ahonnan ha visszanézel rájössz, hogy akkor amiben akkor voltál, ( és akkor azt hitted nem tudod megoldani, nem tudsz felállni, nem bírod tovább....)

......végül mennyit tett hozzád, mennyivel lettél több, tudatosabb.........

Sosincs késő elkezdeni, sosincs késő változni, változtatni.

Megéri?

Sokan kérdezik tőlem, hogy jutottam oda ahol vagyok, hogy tudom azonnal mi- mit akar mutatni, mi- mit akar tanítani, hogy tudok másoknak segíteni ?

Én is megjárom a magam mélységét és hajlandó vagyok szembenézni vele.

Nem sajnálom magamtól sem az időt sem az energiát. Ha kell napokig ülök csendben  remeteként, addig amíg kell.

Addig amíg meg nem találom az utat.

Megéri hidd el bármilyen nehéz sokszor mert tanulsz, fejlődsz, több leszel.

Mindig több leszel.

Szívedben egyre több szeretettel, megértéssel, elfogadással és hálával.

Minden mélység után egyre magasabbra jutsz.

Megéri.

Legyen csodálatos napod ma is.

Bea